A hihetetlenül modernnek és békésnek hitt 21-ik század elég sok olyan kihívást látszik elhozni, amire a tudomány még csak gondolni sem mert. Természetesen lehetett előrelátni, hogy nem lesz minden olyan egyszerű, mint elsőre gondoltuk. Az egyre inkább közelgő és fokozódó energiaválság lesz a legújabb kihívás, amivel az emberiségnek szembe kell néznie a vírushelyzetet követően. Itt pedig már szóba kerülhet, mint olyan a bitumenes kellősítés. Ez az eljárás voltaképpen egy alapozó réteg, aminek célja, hogy a vízszigetelést segítse elő. Teljesen jogos a kérdés, hogy akkor mi köze van az energia megtartásához. Nagyon egyszerűen annyi, hogy amennyiben egy alapozás alkalmával nem történik meg a tökéletes rétegrend és készítmények alkalmazása, akkor az arra épülő további elemek sem fognak hatékony védelmet kínálni. A bitumenes kellősítés tehát nem kispórolható, ha valóban kiváló eredményt akarunk elérni.
Egy lábazatszigetelés esetén közvetlenül a betonfelületre történik meg a bitumenes kellősítés majd 1-2 rétegben a szigetelő lemezek felvitele, végül pedig a hőszigetelő elemek, amikre nemes vakolat hordható fel. Ha például a folyamatból kimaradna a bitumenes kellősítés és minden más is, majd pedig közvetlenül a nyers betonra történne meg a vakolat felhordása, akkor minimális mértékű lenne a hővisszatartás, valamint a nedvesség fel- és átszivárgása miatt hamar megjelenik a salétromosság, ami a vakolat leválását eredményezi. Nem éri meg tehát ezen spórolni, hiszen a bitumenes kellősítés és a többi rétegrend is egy olyan befektetés, ami sokszorosan hozza vissza az árát.